A lángos története

A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet, sót, langyos vizet és egy kevés olajat. Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római az eredete. Otthon is készíthető, de főként piacokon, vagy gyorsbüfékben árulják.

A lángos eredete valószínűleg a kenyérrel egy időbe tehető, ui. ez is kenyértésztából készül. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence elülső részében sütötték. A megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták.

Magyarországon, és magyarlakta vidékeken az utcai árusok egyik jellegzetes terméke. Ausztriai vidámparkokban is kapható. Magyar hatásra terjedt el ott és Csehországban. A bécsi Praterben gyakran látni a helyi lakosokat lángost majszolni. A hagyományos kenyérlángoson kívül (ami liszttel, élesztővel és vízzel készül) krumplislángos is készíthető, ami főtt burgonyát is tartalmaz.